Az észak-karolinai Epic az utóbbi években jó eséllyel a legtöbbet kereső független fejlesztőcéggé nőtte ki magát, köszönhetően az Unreal 3 motor hihetetlen népszerűségének. Bár mostanában egyre többet hallani a motor nehézkességéről (főleg PS3-on), mégis legalább 50 játék készül segítségével, általában több platformra. Idén ősszel dupla csapással jelentkeznek: az UT3 mellett végre megérkezik a Gears of War PC-s verziója is!
Az idei ősz nem szűkölködik remek játékokban, de legjobban talán az FPS-ek kedvelői találják meg a számításaikat. Mindegy, hogy melyik stílust szeretjük, a Bioshocktól a Crysisig, a Call of Duty 4-től a Halo 3-ig megannyi remek játék rabolja a szabadidőnket. Ha multizni akarunk, akkor sincs gond, egyrészt az említett címek nagy része is remek opciókat kínál, másrészt meg a Quake Wars és az UT3 személyében direkt erre kitenyésztett alkotások is érkeztek. Utóbbiból egy majdnem végleges, már magyarított verziót volt szerencsénk tesztelni a hazai forgalmazó CD Projekt bázisán.
Mert maguk a pályák amúgy a szokásos botmeccs vonalat követik (ezért aztán LAN-on vagy neten bekapcsolódhatnak a haverok is), persze változatos megoldásokban. Néha egy társunkkal kell három idegen ellen deathmatch-ben bizonyítani, máskor meg nagy ívű Warfare összecsapásokban veszünk részt. Az előző rész utasításos rendszere (v gomb, az újoncok kedvéért) megmaradt, tehát kicsiny seregünknek lehet parancsokat kiadni, de azért jó ha tudjuk, itt bizony 80%-ban rajtunk múlik a dolog. Néhány pálya leküzdésével kártyákat szerezhetünk, ezeket kijátszva egy meccsre mindenféle bónuszokat kapunk, például több életerőt, több csapattagot, vagy éppen gyengébb ellenfeleket.
Az egyjátékos-mód önmagában nem állná meg a helyét, akárhogy is tálalják (pedig nagyon jól csinálják!), az attól még botok ellen vívott csaták sorából áll, de tény, hogy fejlődött a dolog. Az különösen tetszett (az annyira rossz, hogy az már jó elvét követve), hogy megpróbálták az FPS-ek minden irreális dolgát megmagyarázni. Hogy mitől éledünk fel, ha szétflakcannonoznak minket? Van nálunk hordozható újraélesztő, a deathmatch ezek elfogytáig tart. És miért foglalkoznak értelmes emberek zászlók rablásával a hagyományos háborúk helyett? Hát mert azok valójában kis szerkezetek, melyek az újraélesztőknek adnak erőt: ha elveszel hármat az ellenféltől, nem éledhetnek újra, ezért nyerjük meg a meccset.
Az egyjátékos-mód önmagában nem állná meg a helyét, akárhogy is tálalják (pedig nagyon jól csinálják!), az attól még botok ellen vívott csaták sorából áll, de tény, hogy fejlődött a dolog. Az különösen tetszett (az annyira rossz, hogy az már jó elvét követve), hogy megpróbálták az FPS-ek minden irreális dolgát megmagyarázni. Hogy mitől éledünk fel, ha szétflakcannonoznak minket? Van nálunk hordozható újraélesztő, a deathmatch ezek elfogytáig tart. És miért foglalkoznak értelmes emberek zászlók rablásával a hagyományos háborúk helyett? Hát mert azok valójában kis szerkezetek, melyek az újraélesztőknek adnak erőt: ha elveszel hármat az ellenféltől, nem éledhetnek újra, ezért nyerjük meg a meccset.
